Hosszú az út hazafelé
Csütörtök délelőtt, a reggeli követően, elbúcsúztunk házigazdánktól, megpakoltuk az autót a csomagokkal és kényelmes tempóban elindultunk hazafelé. Nem kellett sietni, mert azt már az út tervezésekor tudtam, hogy ezt az etapot egyfenékkel nem fogom bírni (~1400 km, pihenők nélkül 16 órás menetidőt tervez a Goggle). Emiatt kb. félúton Pirotban foglaltunk szállást, a tervek szerint estére kellene odaérnünk. A Bookingon jó vélemények voltak a helyről (amelyek szerintem nem teljesen megalapozottak...).
Nem az autópályán jöttünk, mert nem tudtam pontosan mennyi pénz van még a HGS kártyán, nem akartam kockáztatni egy későbbi büntetést, emiatt úgy döntöttünk, hogy a D100-s úton fogunk a határig menni. Időnként kisebb dugók alakultak ki az elővárosokon áthaladó úton, de sokat sehol sem álltunk, déltájban már megérkeztünk Edirnébe. A bazárban még vettünk néhány ajándékot, az utcai árúsoktól friss gyümölcsöket (görögdinnyét, barackot, szőlőt), majd elindultunk a határ felé. Tankoltunk még egyet az olcsó török naftából, majd begördültünk a török határállomásra.
Meglepő módon csak fél óráig tartott a határokon való átkelés. Nem voltak sokan, meg itt a bolgárok is tudnak (önmagukhoz képest) gyorsan dolgozni. Így a bolgár autópályán már 140 km/ó-s tempóban (ott annyi a megengedett) tudtuk utunkat folytatni Szerbia felé. Autópálya matricával most nem kellett foglalkoznunk, mert érvényes volt még, amit induláskor vettem (30 napos úthasználati engedélyt vettem).
Az egyik "kies" parkolóban megálltunk pár percre pihenni (se szemetes, se WC) és végre megtudtam, mit is jelentenek a kihelyezett táblák.
(Törökország felé haladva, már sötétedés után értünk egy ilyen parkolóhoz, és ott azzal bosszantottam Ibolyát, hogy biztos a megvadult házisertések támadására figyelmeztetnek bennünket bolgár barátaink ... fáradt voltam akkor már kicsit.)
No most (mivel a "Google translate" perfektül beszéli a bolgár nyelvet) kisilabizáltuk, hogy az afrikai sertéspestis terjedésére figyelmeztet bennünket a felirat, és arra, hogy szíveskedjek ne szemetelni ....
Pihenő után gond nélkül folytattuk utunkat Szófia felé, megkerültük a várost a körgyűrűn (nem ment azért ilyen simán, mert a GPS ismét varázsolt), a szerb határ közelében rátértünk a minősíthetetlenül rossz útra (épül az autópálya), közvetlenül a határ előtt van egy Shell kút, ott még teletankoltuk az autót (pár perc várakozás után böffentette oda a telefonján játszadozú kutas, hogy "Önkiszolgáló!") és végre odaértünk a határhoz .... ahol most is sikerült másfél órát várakoznunk.
Lincshangulat a tolakodók miatt, kisebb karambol a fáradt vezetők miatt (két török összekoccant), minden autót 5 percig vizslattak a bolgárok ... aztán rápislantott a határőr a mi útlevelünkre, megkérdezte hova megyünk, és intett, hogy "GO!".
Az egész kb. 30 másodperc .....
A határ túloldalán már kész a szerb autópálya, így a lovak közé csaptunk (max. 130 km/ó!!!) és száguldottunk a közeli Pirot mellett lévő szállásunk felé. No, ez a szállás tényleg Pirot mellett van, ... nagyon mellette. Kis falu szélén, még sötétben is látszott a szegénység.
Ettől függetlenül a GPS-el gyorsan megtaláltuk, kiugrasztottunk két idősebb hölgyet a faházikójukból, akik némi activity, meg angol-orosz-azanyád nyelvű párbeszéd után közölték, hívják a tulajt. Pár perc után ő is megjött, beengedett a házikóba, közölte, hogy 20€, ja és reggeli az nincs (mert COVID van), pedig az is benne lett volna az árban. Hát, most már nincs mit tenni, ez van, ezt kell szeretni...
Enyhe dohányszag érződött a nappaliban, de a hálókban szerencsére nem, így egy kis maradék hazai tartalék elfogyasztása után gyorsan álomba zuhantunk.
(A TV távirányítóból kivették az elemet, így nem tudtuk szórakoztatni magunkat a szerb nyelvű csatornák bambulásával sem. Aki esetleg itt szeretne egy éjszakára megpihenni, annak azt javaslom, keressen másik szállást, mert itt a közelben sem vacsorázni, sem reggelizni nem lehet, aludni viszont máshol is tud az ember. Villa Viktori - olcsó szállás, de kaját vigyél magaddal!)
Amerikai konyhás nappali
A pihentető alvást követően (jók az ágyak), másnap reggeli (persze, hogy a sajátból), fürdés (a fürdőszoba is jó volt), és kávézás (ez is saját) után reggel 7-kor már indultunk is hazafelé.
Most láttuk napfénynél is azt, amit éjszaka csak a reflektorok világítottak meg. Nem csak a falu, hanem maga Pirot sem valami vidám hely.
Gyorsan vissza is hajtottam az autópályára és nagyjából 7 órás, eseménytelen út után megérkeztünk régen látott kis házikónkba.
Belgrád a távolból
(Belgrád után már érezhető volt, hogy gyülekeznek a kívül német, de belül török autók, emiatt nem Röszke, hanem Ásotthalom felé vettük az irányt, ahol mindössze 3 autó állt előttünk, így pár perc alatt sikerült belépni Magyarországra.)
A 6100 km-es út, rengeteg élmény, és 20 nap után hazaértünk. Hosszúnak tűnik ugyan egy ilyen utazás, de már útközben elkezdtük tervezgetni, mikor is mehetnénk vissza, egy hosszabb, kirándulós, tengerparti nyaralásos útra ...... mert nagyon nagy ez az ország és rettenetesen sok benne a látnivaló, aminek most mi csak egy igen kicsi szeletét láttuk.
"Patara forever!"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése