Az utazás
Már előző nap összekészítettük a ruhákat, enni-innivalókat, így nekem csak az Ibolya által összekészített táskákat, szatyrokat kellett "belogisztikáznom" az autóba. Nem volt nehéz dolgom, mert annak ellenére, hogy hosszú útra megyünk, nem vittük el magunkkal a fél háztartást.
Hosszú út áll előttünk, estére Edirnében kell lennünk, ami innen Szigethalomtól 1090 km. Át kell kelnünk 3 határon, szóval nem lehet sokat álldogállni sehol, kapkodni kell magunkat.
Előző nap már teletankoltam az autót, így 7 óra után pár perccel indultunk Budapest mellől, az M0-s után ráfordultunk az M5-ös pályára és egy kis pihenő közbeiktatásával 9 óra előtt már a Mórahalmi Oil kútnál áltunk meg egy tankolás és más ügyek intézése miatt. Innen pár perc Ásotthalom, majd a határon átkelve elég gyorsan vissza lehet találni az E75-s útra.
A határra érve egy kicsit csalódtam, mert vagy 20-25 autó állt előttünk, de végülis 40-50 perc alatt így is átjutottunk Szerbiába.
Korábban a tankoláskor a mórahalmi Oil kutnál beállítottam a keréknyomást is (legalábbis azt hittem), de menet közben furcsán pattogós volt az autó, ezért az első nagyobb szerb kútnál ellenőriztük .... hát, többet soha nem pumpálok ilyen vacak kis vidéki kútnál (rossz, megbízhatatlan műszer, túlfújt kerék, gyorsabb abroncskopás). Az autópályán az utunkba eső első nagyobb benzinkútnál (Euro Petrol) beállítottuk (a kutas segített, az automata kezelésében) a megfelelő keréknyomást és utána legközelebb csak itthon, amikor hazaértünk kellett utána állítani, jól bírták a kererek a gyűrődést.
(Egy korábbi, 2015-ös körutazásunk alkalmával eléggé megkeserítette az utat egy rosszul beállított keréknyomás. Ismeretlen mértékegység, ismeretlen műszerek, ... túlfújtuk a kerekeket, .... nem kicsit, nagyon. Onnan kezdve az egész utazás a gumisok látogatásáról szólt, ugyanis 14"-os gumi nem nagyon volt sehol. Ezt akartam elkerülni egy itthoni pumpálással .... )
Eseménytelen utazás után (Lapovó környékén pótoltuk az addig elfogyott benzint) kora délután értünk a szerb-bulgár határra. Annak ellenére, hogy a nagy török invázión (amikor tömegével mennek hazafelé az iskolaszünetben szabadságonlévő török családok) már régen túl voltunk, a szerb oldalon fél, a bulgár oldalon pedig több, mint egy órát sikerült határátlépéssel, várakozással töltenünk. Túlzottan nem aggódtam, mert kb. ennyit számoltam erre, tudtam, nem lesz egy gyors menet átkelni a határon (Eu-s, schengeni határ ez is, ennek megfelelő az ellenőrzés sebessége, bár ismerek olyan országot, ahol ez csak pár perces procedúra ....).
A határ átlépése után a Szófiáig tartó kb. 40 km-es szakaszt elég lassan abszolváltuk, az autópálya építése miatt vannak terelések. Néha nagyon rossz minőségű falusi utcácskákban araszoltunk, néha pedig a már elkészült autópályán száguldottunk.
Szófia előtt tankoltunk még egy Lukolil kúton, utána viszont már becéloztuk a török határt és száguldottunk éjszakai szállásunk, Edirne felé .... azaz csak száguldottunk volna, ha nem kapunk egy-két-... sok hatalmas zivatart Plovdiv környékén. A felhőszakadásban ömlött az eső, folyt a víz az autópályán, csúszott az út (volt olyan autós, aki az árokparton átrepülve várta a segítséget), így csak lassan lehetett haladni és mindezek után a határ előtt még kifogtunk egy terelést is.
Ezek után értünk este 3/4 9-re a bulgár határra, ahol a kiléptetéssel is sikerült eltökölni a kedves bolgár szerveknek 3/4 órát. Ehhez képest felüdülés volt a török ügyintézés, pedig itt 4 kapun kell átmenni a belépő autósnak, mégis megoldottuk a feladatot 20 perc alatt (oltási igazolványok ellenőrzése, útlevél ellenőrzés, autó beléptetése - céges autóval kicsit több a macera).
Nekem Vodafone kártyás a telefonom, azt Törökországban ugyanúgy tudjuk használni, mint otthon. Ibolyáé viszont Telekom-os (az nagyon magas költséggel használható csak Törökországban), így neki itt a határ után akartunk venni egy Vodafone kártyát valamelyik shopban, amivel tud netezni, meg telefonálni is. A tervek szerint a HGS autópálya matricát is itt akartam megvenni (postahivatalban, vagy benzinkútnál árulják). Elég késő volt már, nem nagyon találtunk nyitvalévő telefon üzletet, meg szerettünk volna már pihenni is a hosszú út után, így ezeket a vásárlásokat másnapra halasztottuk, inkább egyből a szállásunkra hajtottunk. Fél órán belül már a szobánkban voltunk, a gyors bejelentkezés és a csomagok felcipelését követően, és indultunk is a városba egy kis esti sétára.
A szállodánk tulajdonképpen a Szelim mecset szomszédságában volt, pár perc gyaloglás után meg is találtuk a mecsetet (nagyon nem kellett keresni). Úgy terveztük, hogy vacsorázunk majd egy étteremben, de a késői időpont miatt az üzletek már bezártak. "Nem baj, van még hazai, majd eszünk a szállodában."- mondtuk. Este kisebb volt már a forgalom és járókelő sem volt már nagyon sok az utcákon, így kényelmesen tudtunk sétálgatni a környéken.
Ibolyának ez volt élete első találkozása a muszlim világgal, így nagyon élvezte ezt a kis esti sétát. Nézegettük a kivilágított kirakatokat, bennük az édességekkel, süteményekkel, ruhákkal.
Holtfáradtan értünk vissza a szobánkba, ahol egy szendvics és egy frissítő tusolás után már álomba is zuhantunk.
