8. nap - A kirándulások napja
Gelemis nem csak a tengerpart közelsége miatt jó választás, hanem a környékre tervezett csillagtúrákhoz, kirándulásokhoz is remek támaszpont. Amennyiben megnézed az "Előzmények" oldalon szereplő térképet, akkor igen sok kis jelölő ikont láthatsz ezen a környéken. Ezek közül többet meg is néztük ezen a napon.
Három napos pihenés után úgy döntöttünk, hogy ránkfér már egy kis kirándulás, romnézegetés. Korán mentünk reggelizni (8 órától 10-ig lehet enni), hogy időben indulva, még a nagyobb tömeg megérkezése előtt érjünk a Saklikent kanyonhoz.
Vasárnap volt, és mint ezt korábban már észrevettük a törökök is nagyon szeretnek kirándulni, túrázni (van is mit nézni, mászni, mert nagy ez az ország), valószínűleg az egyik kedvelt kirándulóhelyet, a kanyont is le fogják rohanni a megszálló túrista hadak.
Közel fél órás autózás után kevéssel 10 óra előtt el is értük a kanyon bejáratát, ahol szépen megálltam az árnyas fák alatt az egyik étterem parkolójában. Miközben a túrafelszerelést szedegettük elő az autóból, hírnök (az egyik pincér) érkezett és érdeklődött, hogy mit szeretnénk enni. Mivel ez nem állt szándékunkban, megkért, hogy álljunk máshová, mert ezek a helyek az étterem vendégei számára vannak fenntartva.
Na igen, az üzlet az üzlet.
Megköszöntük a felvilágosítást és átálltam egy fizetős, pár száz méterrel arrébb lévő parkolóba (többnyire 10 TL-t kérnek a parkolásért, de itt 15 TL-t fizettünk).
Korábban már láttam képeket, olvastam beszámolókat a kanyonról, ezért megfelelő túrafelszereléssel (kis hátizsák benne víz és úszócipő) készültünk erre a kirándulásra.
A bejárat után egyből a vascsövekkel erősített, kiépített járdával és korláttal ellátott gyalogúton közelíthetjük meg a kanyon belsejét. Szükség is van erre az erős építményre, mert most, alacsony vízállás idején is igen nagy erővel ömlött ki a víz a kanyonból.
Miért kell az úszócipő?
Hát például ezért:
Érdemes tehát korán menni a kanyonhoz, mert délben már tényleg nagy volt a tömeg.
A romok Kumluova település közepén, a melegház erdő sűrűjén keresztül közelíthetők meg.
(Értem én, hogy ki kell használni minden lehetséges talpalatnyi földet a megélhetés miatt, na de ennyire? Szinte mindent ellepnek a fóliasátrak, nem nyújtanak éppen szép látványt. Nehéz úgy fényképezni a romokat, hogy tőlük fél méterre már ott ormótlankodik egy ilyen böszmeség.)
A GPS remekül működött, irányjelző táblák hiányában nélküle lehetetlen küldetés lett volna megtalálni a romokat.
Szépen kiépített, parkolóval, recepcióval, és WC-vel is ellátott bemutató területen állnak a romok, ennek megfelelően a belépő 50 TL.
Egy szinház, két templom és egyéb romosabb épületek maradványait nézheti meg az ide tévedő látogató.
A kirándulás után visszaérve a panzióba gyorsan kipakoltuk az autót és kiszaladtunk a tengerpartra. A parkoló nagyon tele volt már autóval (hétvége is, meg délután is).
Na ezért (is) kell korán menni a partra.