8. nap Saklikent-Xanthos-Letoon

8. nap - A kirándulások napja

Gelemis nem csak a tengerpart közelsége miatt jó választás, hanem a környékre tervezett csillagtúrákhoz, kirándulásokhoz is remek támaszpont. Amennyiben megnézed az "Előzmények" oldalon szereplő térképet, akkor igen sok kis jelölő ikont láthatsz ezen a környéken. Ezek közül többet meg is néztük ezen a napon.


Három napos pihenés után úgy döntöttünk, hogy ránkfér már egy kis kirándulás, romnézegetés. Korán mentünk reggelizni (8 órától 10-ig lehet enni), hogy időben indulva, még a nagyobb tömeg megérkezése előtt érjünk a Saklikent kanyonhoz. 

Ibolya reggeli közben kedvenc cicájával. 
Nagy akrobata volt ez a kis macsek.

Vasárnap volt, és mint ezt korábban már észrevettük a törökök is nagyon szeretnek kirándulni, túrázni (van is mit nézni, mászni, mert nagy ez az ország), valószínűleg az egyik kedvelt kirándulóhelyet, a kanyont is le fogják rohanni a megszálló túrista hadak.  

Közel fél órás autózás után kevéssel 10 óra előtt el is értük a kanyon bejáratát, ahol szépen megálltam az árnyas fák alatt az egyik étterem parkolójában. Miközben a túrafelszerelést szedegettük elő az autóból, hírnök (az egyik pincér) érkezett és érdeklődött, hogy mit szeretnénk enni. Mivel ez nem állt szándékunkban, megkért, hogy álljunk máshová, mert ezek a helyek az étterem vendégei számára vannak fenntartva.

Na igen, az üzlet az üzlet.

Megköszöntük a felvilágosítást és átálltam egy fizetős, pár száz méterrel arrébb lévő parkolóba (többnyire 10 TL-t kérnek a parkolásért, de itt 15 TL-t fizettünk). 

Korábban már láttam képeket, olvastam beszámolókat a kanyonról, ezért megfelelő túrafelszereléssel (kis hátizsák benne víz és úszócipő) készültünk erre a kirándulásra. 

A bejárat után egyből a vascsövekkel erősített, kiépített járdával és korláttal ellátott gyalogúton közelíthetjük meg a kanyon belsejét. Szükség is van erre az erős építményre, mert most, alacsony vízállás idején is igen nagy erővel ömlött ki a víz a kanyonból.


Mi lehet itt akkor, amikor áradás van? 

Miért kell az úszócipő?

Hát például ezért:


A bejárat után egy kiöblösödő rész következik padokkal, büfével és fejvédő műanyag sisakot is lehet vételezni (bérelni?). 


Mi itt cseréltük át az utcai cipőt a tengeri surranókra, elpakoltunk mindent vízhatlan helyekre a hátizsákba, mert a következő 40-50 méteres szakaszon a térdig érő, jéghideg vízben kellett átgázolni, hogy bejussunk a kanyon következő szakaszába. Mindössze egy vékony kis kötélke van kifeszítve, mindenki abba próbál kapaszkodni. Ráncigálják is össze-vissza, így nem csoda, hogy páran - a síkos köveken megcsúszva - frissítő fürdőt vesznek. Szerencsére már kora délelőtt is elég meleg van az árnyékos kanyonban, lehet kb. 25-26 fok, így a ruhák gyors száradása biztosított.

Nagyon örültünk, hogy korán érkeztünk, nincs tömeg, így kényelmesen nézelődve tudjuk bejárni a lépten-nyomon ámulatbaejtő, hol szűk, hol pedig tágasabb folyósókat. A falakon, köveken mindenütt látszik a víz évszázados, évezredes munkája, ami egészen futurisztikus formákat alakított ki.










Mi nagyjából 2 km-es mélységig jutottunk a kanyonban, ott azonban egy olyan szakaszhoz értünk, ami számunkra már nem volt leküzdhető. Néhány akrobata, illetve tapasztalt veterán ugyan sikeresen felmászott a közel 2 méter magas, simára csiszolt kőlépcsőn, de nekünk itt bizony elpárolgott minden bátorságunk. Megfogadtuk, ha legközelebb erre járunk, hozunk magunkkal egy létrát is.

A visszafelé vezető úton már eléggé megnövekedett a szembejövő forgalom, valószínűleg megérkeztek a túristabuszok és a későnkelő török családok is ideértek.

Érdemes tehát korán menni a kanyonhoz, mert délben már tényleg nagy volt a tömeg.

Következő napirendi pont a Xanthos-i romterület bejárása .... lett volna. Sajnos a romokhoz vezető út le van zárva, a kiírás szerint az omlásveszély miatt életveszélyes a látogatás.
Szerencsére csak rövid kitérő volt ez utunk során, így már száguldottunk is tovább a D400-as úton a következő látnivaló Letoon felé.

A romok Kumluova település közepén, a melegház erdő sűrűjén keresztül közelíthetők meg.  

(Értem én, hogy ki kell használni minden lehetséges talpalatnyi földet a megélhetés miatt, na de ennyire? Szinte mindent ellepnek a fóliasátrak, nem nyújtanak éppen szép látványt. Nehéz úgy fényképezni a romokat, hogy tőlük fél méterre már ott ormótlankodik egy ilyen böszmeség.)

A GPS remekül működött, irányjelző táblák hiányában nélküle lehetetlen küldetés lett volna megtalálni a romokat.

Szépen kiépített, parkolóval, recepcióval, és WC-vel is ellátott bemutató területen állnak a romok, ennek megfelelően a belépő 50 TL.

Egy szinház, két templom és egyéb romosabb épületek maradványait nézheti meg az ide tévedő látogató.




A kirándulás után visszaérve a panzióba gyorsan kipakoltuk az autót és kiszaladtunk a tengerpartra. A parkoló nagyon tele volt már autóval (hétvége is, meg délután is). 

Na ezért (is) kell korán menni a partra.