Utazás a vulkánok földjén
Ma is hosszú út áll előttünk, a tervek szerint késő délutánra, 440 km megtétele után megérkezünk Kappadókiába (többféle írásmódja létezik) és már Göremében szeretnénk vacsorázni. Ehhez azonban át kell majd kelnünk az Anatóliai fennsík vulkánok szabdalta részén.
Az Ibolya mögött látható hegyek tetejét mintha késsel vágták volna egyenesre, ez az Anatóliai fennsík, amit a geológiai tevékenységek (földmozgások, erózió) szabdaltak, alakítottak mai formájára
Korai kelés után 8 órakor már az étteremben voltunk és ettük a bőséges, pincérek által felszolgált reggelit (itt nem volt svédasztal).
Látkép az étteremből
Nem tudom mi az oka, de minden szálláshelyünkön azzal fogadtak, hogy akkor majd "8 órától lehet reggelizni", emiatt általában csak fél 10 tájban tudtunk továbbindulni a következő állomásunk felé. Ez kicsit felborította az utitervet, mert én korábbi indulási időpontra gondoltam, de szerencsére elég nagy ráhagyással számoltam az utazási időket, így a végén mindig időben érkeztünk a következő szállásra.
Ermenek 1200 m átlagos magasságban helyezkedik el, egy csodaszép tó felett a hegyoldalban. A tó mesterséges eredetű, a Göksü folyót duzzasztották fel az Ermeneki-gáttal, ami Törökország második legmagasabb vízerőmű gátja a maga 690 méterével.
A szálloda kimondottan nagy medencével, ápolt kertjével kiemelkedik a környék szállás kínálatából (föként azért, mert nincs is másik értékelhető a környéken).
Mivel a szálloda és maga a város is egész nagy magasságban helyezkedik el, ezért arra tippeltünk, hogy valószínűleg télen lehet nagyobb forgalma a szállodának, talán még síterep is akad a közelben (ennek semmi nyomát nem láttuk), hisz a környék kíváló lehetőségeket rejt magában. Most nem volt túl sok vendég, jó esetben harmadházzal üzemelt a szálloda.
A rövid kis fényképezős séta kellett is, hogy lejárjuk a reggelit, és már indultunk is következő úticélunk, az Alahan kolostor (romos templommaradványok) felé. Útközben eredetileg be volt még tervezve egy vízesés (Yeni köprü şelalesi) meglátogatása is, de erről most lemondtunk a reggeli csúszás miatt (sajnos nem lehet az ország minden csodáját egy utazás során végigjárni).
Ermenektől Mut felé haladva lényegesen javultak az útviszonyok, már újépítésű, igaz csak 2 sávos úton haladtunk (de legalább volt két sáv ...). A táj változatlanul szemet gyönyörködtető volt, szívem szerint átadtam volna valaki másnak a kormányt én pedig csak fényképeztem volna ... de megtette ezt helyettem Ibolya.
A kolostorhoz a D715-ös útról lekanyarodva, egy igen durva emelkedős szerpentinen vezet fel az út. Második fokozatnál magasabbara nem sikerült kapcsolnom a sebességváltón se felfelé, se lefelé haladva (lefelé jövet nagyon belendült volna az autó és a szerpentinről egy jó nagy szakadékba zuhantunk volna). Ez a szakasz sem tartozott a kedvenceim közé, de a látványért megérte.
A következő, viszonylag unalmasabb szakaszon Karamant és néhány kisebb vulkánt elhagyva értünk a Karapinar melletti Meke Gölühöz (Meke-tó).
A vulkánok melletti utat biztos vonalzóval jelölték ki, olyan egyenes
A vulkáni krátert körülölelő tó a nyári időszakban kiszárad (vizet mi se láttunk), de állítólag tavasszal csodálatos színekben pompázik. A környéken lévő kisebb nagyobb kráterek az egykori vulkáni tevékenység nyomait őrzik.
Szállásunk a városka szélén helyezkedett el, délután 5 óra tájban már le is parkoltunk előtte. Bejelentkeztünk, kicsomagoltunk és elindultunk egy kis esti felfedezésre, no meg vacsorázni.
Az információs tábla szerint szokott itt víz is lenni
Karapinarból Derinkuyu felé mellékutakon keresztül haladtunk, útközben több "porördög"-gel is találkoztunk, amelyek a szárazság és a meleg idő határására alakultak ki. (A porördög tulajdonképpen egy mini tornádó. A gyorsan forgó levegő port és kisebb tárgyakat, pl. faleveleket felkap a talajról és ettől válik láthatóvá. Kis mérete miatt teljesen veszélytelen légköri jelenség.)
Rövidesen feltüntek a Hasan Dagi csúcsai, a legnagyobb vulkáni kúp 3268 méteres magasságával Közép-Anatólia második legmagasabb hegye.
Hasan Dagi ...
... és egy újabb porördög.
Délután 4 óra tájban megérkeztünk Derinkuyu városába, ami arról híres, hogy itt található egész törökország (egyelőre) legnagyobb földalatti városa. Az első földalatti járatokat, termeket még az i.e. 7-8. században alakították ki. Több esetben is búvóhelyként szolgáltak az időközben több emelet magasságúvá bővített járatok az üldözötteknek a történelem viharos időszakaiban. A város 85 méter mélységig, több emelet magasságban (mélységben) helyezkedik el, "fénykorában" akár 20 000 embernek is menedéket tudott nyújtani. A felhalmozott készletek lehetővé tették, hogy akár több hónapos ostromot is átvészeljenek az ide menekült emberek és ha minden kötél szakadt föld alatti járatokon át tudtak menekülni másik, a környéken lévő hasonló építményekbe.
Klausztrofóbiával nem ajánlott!!!
Na, ide már nem megyek le!!!
Mivel mi se nagyon szeretjük a bezártságot, néhány fénykép elkészítése után inkább kimenekültünk a szabadba ...
Az "Underground City"-től nem messze található egy régi görög templom, ami kívülről nézhető csak meg, a belsejét legfeljebb egy kulcslyukon keresztül láthatjuk.
Derinkuyu már Kappadókia része, innen alig fél órás autózással elérhetjük a térség központi városát, a mindössze 2000 lakosú Göremét.
Menekülttábor Kappadókiában?
Igen.
Ilyen kis sátortáborba szinte bárhol belebotolhatunk Törökországban.
Igen.
Ilyen kis sátortáborba szinte bárhol belebotolhatunk Törökországban.
Göreme látkép
Göreme teljes mértékben a túrizmusból próbál megélni, erre van "kitalálva". Ezt most eléggé megnehezíti a járvány miatt jelentősen visszaesett forgalom. 2015-ben én már jártam itt, akkor a mai "tömegnek" legalább a kétszerese volt a túristahad. A kevesebb vendég miatt az éttermek is csak félgőzzel üzemelnek, pl. ha elfogyott a kebab, akkor este már nem kezdenek újat sütni. Nekünk azért szerencsénk volt, még időben érkeztünk ...
... de, mire eszembe jutott fényképezni, már elfogyott a fele ...
Vacsora után még sétáltunk egyet a környéken, majd eltettük magunkat aludni, hisz másnap a nyakunkba vesszük Kappadókiát.
