Meglátogattuk a Mikulást
Szomorú szívvel, de elhagytuk a tengerpartot és útnak indultunk következő állomáshelyünk, Cirali felé. Útközben megálltunk pár helyen, hisz nem kellett sietnünk, volt időnk gyönyörködni a táj szépségében.
Cirali felé a D400-as úton lehet a legegyszerűbben menni, aminek óriási előnye, hogy nagy része a tengerparton fut, így remek fotókat lehet készíteni. Hátránya is van természetesen ennek az útvonalnak, mégpedig az, hogy bizony követi a partvonal kanyarulatait, így igencsak szép számú szerpentinen vezet végig.
Az első pár kilométer már ismerős volt, hisz Kalkan felé mentünk és ott már jártunk párszor.
A kalkani lejtőn vakítja a szemet a reggeli nap fénye
A várost elhagyva, viszont ismeretlen útra értünk. Nem kellett messzire mennünk, mert alig pár kilométerre található innen, a szavazatok alapján, Törökország egyik legszebbnek választott strandja, a Kaputas Beach.
Aki esetleg ide szeretne jönni, az készüljön fel rá, hogy vagy korán érkezik, vagy nem fog a közelben parkolóhelyet találni. Nekünk szerencsénk volt, a sor végén még akadt egy hely. Sokáig nem akartunk maradni, csupán a látvány és az érdekelt, hogy a hírnevéhez méltóan, valóban olyan szép-e a környezet.
Mellékelek néhány képet, döntsön mindenki maga!
Pár perces nézelődés után folytattuk utunkat Demre városa felé. Az út Kas-ig a parton halad (Ibolya "kattogtatta" is szorgalmasan a mobilját), majd itt elkanyarodik a szárazföld belseje felé és csak közvetlenül Demre előtt tér vissza a part közelébe. Kasnál sajnos nem álltunk meg, de elhelyezkedésével, környezetével mindkettőnkre sokkal nagyobb hatást tett, mint a Kaputas Beach.
Kas közelében található az anyaországtól legmesszebb lévő kis görög szigetecske, Kastellorizo. Mindössze 1-2 kilométer választja el a török partoktól, rendszeres hajójárat is működik itt a két ország között.
Kas felé közeledve ...
A török útépítők nem ismernek akadályokat...
Kas, egy kellemes parti sétány.
A távolban emelkednek ki a tengerből a görög szigetecske szirtjei.
Igazán jó strand itt sincs, a sziklás part miatt csak picinyke (pár személyes?) strandocskák vannak a városban. Ide inkább vitorlázni járnak az emberek, a strandolás itt egyenértékű az "ugorjunk csukafejest a mólóról" eseménnyel.
(Stégből, mólóból van egy pár darab.)
A környezet gyönyörű.
Kast elhagyva, röpke fél órán belül elérjük Demrét, ahol először az ókori romokat néztük meg (GPS tette a dolgát, odavezetett a fóliasátrak dzsungelén keresztül).
A "Museum Pass" természetesen itt is működött, így szinte megállás nélkül jutottunk be a romterületre.
A hely érdekessége, hogy egy viszonylag nagy méretű és épen maradt római kori szinház alatt találtak egy kisebb, a görög érából származó színházat, valamint számtalan, a sziklafalba vésett síremléket (sírkamra, díszítő fedőkővel) is láthatunk. Természetesen ez utóbbiakat a sírrablók már réges-régen kifosztották.
A romterülettől pár perc távolságra van Szent Miklós temploma, ő Patarában látta meg a napvilágot, de vallási tevékenysége már Demréhez kötötte. A pravoszláv egyház hívei (persze, hogy az oroszok) tömegével látogatnak ide, a városban egész kegytárgyipart alapoztak rájuk. Oroszul szinte mindenhol ki van írva minden, no meg úgy mellesleg persze angolul is. (A "Museum Pass" kártya itt is működik.)
Szent Miklós (Santa Klaus, Mikulás) szobra.
Számtalan monda fűződik alakjához.
Számtalan monda fűződik alakjához.
És micsoda meglepetés, itt van a Mikulás is....
Demrétől nem messze található Finike városa, a város felett a hegyek tövében található Lymira ókori város romterülete. Korábbi, 2015-ös utunk során a közelben laktunk, akkor meg is néztük a romokat és a hegyoldalban a sírokat, most azonban zárva volt a romterület, csak a sírokat tudtuk megnézni. Itt be is lehet menni a sírkamrákba, nincsenek elzárva a látogatók elől (egyelőre), ingyen megnézhető a kamrák belseje. Látható, hogy viszonylag kicsi építmények voltak, külső díszítésük, elhelyezkedésük pedig utalt a sírban fekvő személy egykori anyagi helyzetére. Természetesen itt is van egy színház, a romos palotát és a templomokat viszont nem lehet megnézni.
Finikét, majd Kumlucat elhagyva a D400-as út a Taurus hegység bércei közé vezet, egyre magasabbra emelkedünk, de végig jó minőségű, 2*2 sávos úton haladunk, egészen addig az elágazásig, ahol le kell térni Cirali felé.
Innen még szerpentinek sorozatán kanyarogva érjük el a többszáz méterrel alattunk elhelyezkedő falut.
Miért éppen Cirali?
A falu tengerpartja szintén nagyon előkelő helyet szerzett abban a szavazásban, amiben törökországi partokat kellett rangsorolni és valljuk be nem érdemtelenül. Festői környezetben elhelyezkedő, homokos, kavicsos strandról van szó, aminek a vízparthoz közeli pár métere aprókavicsos és a kavicsok a vízben is folytatódnak, így aki itt a vízbe merül nem kell, hogy sérüléstől tartson, sziklák itt nincsenek (csak a strand két végén). A víz rendkívül tiszta.
Van a közelben egy romterület is (Olympos ókori város), de mi most nem ezért jöttünk, hanem a mondabeli Kiméra lángjait szeretnénk a lenyugvó nap, majd a sötét esti égbolt mellett megnézni.
A Kiméra lángjai a Cirali-hegység szikláinak hasadékaiban égnek, és az ősi hiedelmek ezt a helyet tartják a Kiméra mítosz forrásának. A Kiméra a monda szerint egy szörnyeteg, különféle állatok részeiből áll, és védekezésképpen forró tűzlángokat lehel, mint egy sárkány.
(2015-ben nem sikerült feljutni a hegyre, sötét is volt, fáradtak is voltunk, inkább visszafordultunk.)
Készültünk is a hegymászásra, hoztuk a túracipőinket és zseblámpával is felszerelkeztünk, mert sötétben, ha nem látunk semmit, lefelé jövet egy bokaficamot beszerezni nem épp felemelő dolog.
(Világítás, korlát természetesen nincs, többé-kevésbé kiépített túraútvonal, lépcsők viszont vannak.)
Mivel kora délután értünk a szállásunkra (a szállás részletezését lásd itt) volt elég időnk kiélvezni a strand nyújtotta örömöket.
Tiszta vizű a meleg tenger, sajnos itt is gyorsan mélyül.
Látkép északi irányba ...
... ezt pedig dél felé tekintve láthatjuk.
Nem rossz, ugye?
Időben visszamentünk a szállásunkra, és elindultunk a falu északnyugati végéhez, mert onnan lehet felmenni a hegyre a lángokat csodálni .... hát, ez a tétel továbbra is bakancslistás marad számunkra, mert aznap este le volt zárva a hegyre vezető út, nem lehetett felmenni.
"Majd holnap." - mondta a szigorú rendőr, aki az utat elállta.
Nekünk sajnos nem volt holnap, mert másnap már tovább kellett mennünk, ha nem indulunk el reggel, nem érünk estére a lefoglalt szállásra.
A mérgemet, csalódásomat evésbe fojtottam, de a vacsora legalább finom volt.
Az alábbi rövid video ad egy kis képet arról, mit láthatunk a hegyen (meg arról is, hogy ez nem strandpapucsosaknak való vidék).