3. nap Bergama - Ephesos - Pamukkale

3. nap: Bergama-Pamukkale

Éjszakai kapus kalandunk után reggel már az alvástól felfrissülve ültünk le reggelizni a kertben. A reggelit egy idegen nyelven nem beszélő leányzó szolgálta fel. Volt ott sok zöldség, némi gyümölcs, sajtok és lekvárok ... felvágott nuku. Mindegy gondoltam, úgyis csak birka, vagy marha esetleg baromfi párizsit kapnánk, majd eszünk máshol. A nyelvtudás hiányát csak azért említem, mert így nem tudtam reklamálni a kislánynál az esti kis kalandunk miatt.

Reggeli után búcsút vettünk házigazdánktól és elgurultunk a párszáz méterre lévő felvonó parkolójáig. Szerencsére nem mi voltunk az egyetlenek, akik szerettek volna feljutni az Akropolisz romjaihoz, mert így egy barátságos török család segítségével sikerült pár perc alatt előkeríteni a felvonó személyzetét (talán reggeliztek valahol ...). Azt is tisztáztuk, hogy mi nem kérünk retúr jegyet, csak felfelé szeretnénk menni a felvonóval, lefelé majd szépen lesétálunk a romok között. Kiderült, hogy így kevesebbe is kerül az utazás, "Majd a hegyi állomáson visszaadnak a kollégák " - mondta a pénztáros hölgy (bankkártyával fizettünk, emiatt nem tudott visszaadni).

Ezek után nem volt más dolgunk, mint beülni a kabinba és átadni magunkat az utazás örömének .... meg a hányingernek.
Az utazás tervezése közben valahogy elfelejtettem, hogy én nem igazán bírom az ilyen himbálódzó alkalmatosságokat (repülő, hajó, stb.) és ezt most itt pillanatok alatt eszembe juttatta a meglendülő kabin, amit felfelé menet még az erős szél is lengetett jobbra-balra. 

Onnan jöttünk ...

... és oda megyünk.

Hát, volt már szebb utazásom is. Egy idő után leküzdöttem a félelmemet és már a látképet is tudtam élvezni. A közel negyed órás emelkedés alatt van ideje az embernek gyönyörködni a környező hegyekben, a város látképében, de ezt sajnos egy kicsit homályossá teszi a reggeli pára.

A hegyen lévő állomásnál visszakaptuk a pénzünket (40 TL), amit szinte azonnal el is költöttünk a jó helyre telepített szuvenírárúsoknál. 

Megvettük a két darab "Museum Pass Turkiye" kártyát (2*600TL) és már azzal mentünk be a kapun, ahonnan egy jól kiépített lépcsősor vezet az Akropolisz bejáratához. Ebből már csak a kövek maradtak itt eredeti helyükön, a szobrok, kincsek jó része Berlinben van kiállítva a Pergamon Múzeumban.   

Ennek a lépcsősornak bizony nem itt kellene lennie!!!
(Pergamon Múzeum, Berlin)






A város története: Pergamont a várhegy környékén, gondosan aláfalazott teraszokra építették. I.e. 197 és 159 között élte fénykorát. Az ókori város három fő részből állt: az Akropolisz, melynek kulturális és társadalmi jelentősége volt, valamint szent helyként is tisztelték; az Alsó város, ahol a társadalom alsóbb rétegei éltek és az Aszklepion, mely a legkorábbi egészségügyi központok egyike volt.

Az Akropoliszban található legtöbb épület, mint például a csarnokokkal ellátott híres könyvtárépület, a domboldalra épített színház, a Zeusz oltár és Athéné temploma is a város virágkorában épült.

A pergamoni könyvtárat II. Eumenész alapította az alexandriai könyvtár mintájára. Az egyiptomi Ptolemaioszok a rivalizálás miatt megtiltották a papirusz kivitelét számukra. Emiatt a tilalom miatt fejlesztették ki a pergament, azaz az állati bőrből fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lapokat. A pergamen lapokat – a korábbi papirusztekercsekkel ellentétben – könyv formában lehetett használni. A könyvtár 200.000 kötetét Antoniusz Kleopátrának ajándékozta nászajándékként.

Kicsivel több, mint két óra kellett a romterület bejárásához, a séta után visszaértünk a parkolóhoz, kis tisztálkodás után (porosak lettek a cipők), már indultunk is következő úticélunk, Ephesos felé.

A nagyjából 2 és fél órás utat követően kora délután megálltunk a romterület déli, Odeon felőli bejáratánál (parkolás 10 TL), és múzeum kártyánkat "lobogtatva" be is sétáltunk a bejáraton.

A romterület méretéből látszik, hogy az ókorban ez a nagyobb városok közé tartozott, de valódi méreteit csak a leírások alapján sejtjük. 
Amikor i. e. 27-ben Augustus császár lett, Epheszoszt Asia provincia fővárosává tette. A város Róma után a birodalom második legnagyobb városa lett, fénykorát az i. sz. 1. és 2. században élte. Lakosainak száma elérte a félmilliót, közülük sokan kézművességgel vagy kereskedelemmel foglalkoztak. Minden év áprilisában nagyszabású ünnepségeket tartottak Artemisz istennő tiszteletére, melyeken közel egymillió ember vett részt. Számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere a legmodernebb volt az ókori világban. A kereskedelemben betöltött szerepét tovább növelte olyan mértékben, hogy Kis-Ázsia bankjának tekintették. Fontos szerepet játszott a kereszténység korai időszakában is. I. sz. 50 körül Pál apostol éveket töltött a városban és itt írta meg i. sz. 53-ban első levelét a korintosziakhoz. (További információkat ide kattintva, a Wikipedián olvashatsz.)











Bő két órás sétával jártuk be a romterületet, az idő nagy részét természetesen a fényképek készítése viszi el, mert annyi a látnivaló.
Több napot is el lehetne tölteni Selcuk környékén, ismerkedve az egyes ókori emlékekkel, de nekünk most csak erre volt időnk, hisz várt a következő állomásunk Pamukkale.

Három és fél órás autóút után, este negyed 9-kor érkeztünk a városkába, menet közben megejtettünk egy bevásárlást is, mert már fogytán voltak az otthonról hozott készletek.
(Tudtam, hogy nagyon édesek a török szénsavas üdítők, de arra azért nem számítottam, hogy Zizi cukorka ízűt sikerül vennünk ...)
A városhoz közeledve Gugli mester elkövette második aljas húzását, áttervezte az útvonalat valami optimálisabbra (be akart vinni forgalommal szembe egy útra), mivel erre nem voltam hajlandó, kaptunk egy kis bevezetést a GPS-ek sötét lelkivilágába. Olyan úton értük el a várost, amin egyszer vissza kellett tolatnom egy csatorna gátján, ahhoz, hogy a szemközt jövő elférjen. 
Nem lettem jobbkedvű ettől. 
No, mindegy azért estére odaértünk a szállodához.

Már vártak bennünket. Itt nem kellett fizetni, mert a Booking intézte helyettem a fizetést (pár nappal az érkezés előtt már nem visszamondható a foglalás és le is emelik a foglalási díjat a hitelkártyáról).
Beköltöztünk, kipakoltunk, kértünk egy vacsorát (Ibolya itt ismerte meg az "Adana kebab"-ot, amit később is keresett, bármerre is jártunk). 
Kellemes kis szálloda, nagyon baráti áron (ezt még kb. fél évvel az indulás előtt foglaltam a jó vélemények hatására).  
Pár napos tartózkodásra is megfelel, de mi csak egy éjszakát töltöttünk ott.