2 éjszaka = 1 nappal
Gyorsan megmagyarázom, mit is értek ezalatt a furcsa egyenlet alatt...
Amikor az ember utazás közben odaér a szállására, többnyire már este van, tehát az a nappal már elveszett. Na, a következő nap az az egy nappal, ami hasznosítható és utána jön a második éjszaka, majd a másnap reggel és már indulunk is tovább. Így tulajdonképpen csak a két éjszaka közötti nappal a túrázásra, nézelődésre, stb. fordítható hasznos idő.
Így jártunk mi is Kappadókiában, hiába aludtunk ott két éjszakát, csak egy nappalunk maradt bejárni a környék érdekességeit, nevezetességeit.
Kevés? Bizony az.
El lehetne itt tölteni akár egy hetet is, nézegetve a futurisztikus kőformákat, kőmezőket, röpködő hőlégballonokat, ...
Apropó ballonok. Nagyon sok helyi társaság van, ahol be lehet fizetni egy hajnali röpülésre a környék felett (rá kell keresni a neten). Az ár viszonylag húzós, mert egy 50-70 perces ballonos utazás 120-150€/fő áron érhető el. Az olcsóbb a "tömegnyomoros" ballonozás, amikor 16-20 fő is lehet egy kosárban, aki viszont kerülné a tömeget, vehet magának privát ballonozást, neki azonban ennél is (jóval) mélyebben kell a zsebébe nyúlnia (ezek az "egyedi ajánlatok").
JÓ TUDNI!!
NINCS minden reggel REPÜLÉS! Aki csak egy napra megy, könnyen ráfázhat.
A török meteorológiai szolgálat minden nap elkészíti az előrejelzést, hogy alkalmas lesz-e az időjárás a ballonreptetésre. Amikor mi ott voltunk, első reggel bizony hiába vártam a repülő lufikat, egyet sem láttam az égen, aznapra tiltott volt a repülés (a szálloda recepcióján lehetett egy monitoron látni az aktuálisan érvényes előrejelzést). Ez a világ más részein is így van, nem török sajátosság.
A kis kitérő után kanyarodjunk vissza a mi utazásunkhoz.
Korán keltem, kiszaladtam az épület elé, hogy látni-e a készülődést. Sehol senki. "Mi van itt?" - kérdeztem magamban, és abban a pillanatban láttam meg a monitort, rajta a szép nagy piros területekkel, amelyek jelezték, hogy ma bizony itt nem lesz felszállás.
Mentem is vissza a szobánkba és szóltam Ibolyának, hogy ráérünk, nem kell kapkodni, aznap nem lesz lufi fotó. Mindegy, ha már felkeltünk, megyünk reggelizni, itt korábban kezdtek az étteremben. Svédasztal itt sem volt (Covid?), viszont szépen lefedett tányérokban kaptuk az ennivalót, külön tálon a gyümölcsöt (ettől eltekinthettek volna, a sárgadinnye nem volt édes, a szőlő meg egyenesen éretlen, savanyú, vacak volt). A gyümölcsök ehetetlenségét ellensúlyozták a frissen csavart gyümölcslevek, illetve a korlátlan italfogyasztás (üdítő, kávé, tea).
Reggeli után gyorsan összekaptuk magunkat és elindultunk felfedezni a környéket. Iszonyatos mennyiségű képet készítettünk a környéken, itt bármerre nézünk fotózni kell, mert annyira látványos, megunhatatlan a vidék változatossága.
Én már jártam itt korábban, nagyjából ismertem a terepet, de nekem is újdonság volt a göremei Open Air Múzeum. Ide vezetett aznap az első utunk. Nem olcsó a belépő, kb. 5200,-Ft, ha mindent látni szeretnénk, de nekünk ide is érvényes volt a "Museum Pass"-unk, így pillanatnyi hezitálás nélkül mentünk és megnéztünk mindent. Szerencsénk volt, hogy nyitás után nem sokkal már a szabadtéri múzeumban voltunk, mert mire körbejártuk a területet, addigra a pénztárnál már szép hosszú sorban álltak a belépésre váró érdeklődők.
A szabadban bármit le lehet fényképezni, a templomok, épületek belsejében viszont tilos fotózni (néha ezt nagyon-nagyon sajnáltam). Hasonló az "építés" módja, mint Derinkuyuban, csak itt nem lefelé faragták a kőben a lyukakat, hanem a magasban készítettek hálókamrákat, templomokat, lakásokat, az egykor itt élt emberek.
A szabadtéri múzeum után a "Szerelem völgybe érkeztünk, azt hiszem könnyen kitalálható, miért ezt a nevet kapta ez a terület. (Parkolás 10 TL - már mindenhol mindenért fizetni kell?!)
Miután kinézelődtük magunkat, pár perces autózás után a "Tündérkémények"-nél landoltunk. Belépő 25 TL lett, régen ez ingyenes volt ("Museum Pass"-al most is az). Mára bekerítették a területet és szuvenírárusok üzletei előtt lehet csak bemenni.
Déltájban visszaszaladtunk a szállodába, majd átruccantunk Uchisarba, ez egy Göreméhez közeli település. Itt megnéztük a "Kastély" nevű sziklatornyot, 20 TL-ért bemehetsz, felmászhatsz a tetejére (jól kiépített lépcsőrendszeren), majd amikor már nincs hely a fényképezőgéped memóriakártyáján szépen leballaghatsz venni egy újat, hogy ráférjen a többi kép, amit még csinálni fogsz...
Aszalt gyümölcsök (mangó, ananász, pomeló),
50 TL - kb. egy kiló, még itthon is ettük a maradékát. Máshol nem láttunk ilyen szép, nagy aszalt darabokat.
Innen átautóztunk a terület másik végébe az Avanoshoz közeli Devrent (Imaginary Valley)-ba, vagyis a Képzelet völgyébe. Nem véletlenül kapta ezt a nevet a környék, ugyanis bármelyik sziklát nézzük, valami eszünkbe jut ról. Itt a leggyakrabban elhangzó mondat úgy kezdődik, hogy: "Nézd! Ez olyan, mint a ...".
Lassan már ment a nap is lefelé, mi is elfáradtunk, hazamentünk a szállodánkba, elsétáltunk ahhoz az étteremhez, ahol előző nap is ettünk és egy jót vacsoráztunk.
Ja, a Jedik....
Ugye te is hallottad már, hogy a Star Wars film egyes részeit itt forgatták Kappadókiában!?
Állítólag valóban jártak itt a filmesek - terepszemlén -, de aztán meggondolták magukat és a filmek egyetlen képkockája sem készült itt.
Állítólag valóban jártak itt a filmesek - terepszemlén -, de aztán meggondolták magukat és a filmek egyetlen képkockája sem készült itt.
Ez a mende-monda tehát kacsa, egy szó sem igaz belőle.
(Állítólag csak furfangos idegenvezetők találták ki az egészet ...)